KARÁCSONYI VERSEK



Andók Veronika: Karácsony előtt

Olvad az első hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyőfa áll
És minden ága csillogó díszre vár.

Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.

A faluban száncsengő hangja szálldos
És megszaporodtak a Mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak
És aranyos-furcsa leveleket írnak.

Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen
S olvadhat az első hó, minden csupa sár,
A szeretet most már a szívekben jár





Fésüs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!




Devecsery László: Csengettyűk szavával...

Csengettyűk szavával
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Karácsony kopogtat
hóbundás kabátban;
meghitt meleg lobog
minden kis szobában.
Karácsonyfa hinti
mireánk a fényét,
adjon világunknak
hű, emberi békét!
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával.





Donászy Magda: Kis fenyő

Szabad-e bejönni? 
Zöld fenyő vagyok. 
Kicsiknek, nagyoknak, 
Békés jó napot!

Jó napot, Zöld fenyő! 
Régen várunk rád, 
maradj itt minálunk, 
díszítsd a szobát!

Nincs tarka virágom, 
egyetlen tobozban 
a távoli erdők 
üzenetét hoztam.

Zúzmara díszíti 
a tobozod, ágad, 
maradj itt közöttünk 
kiskarácsonyfának.

Szeretettel jöttem, 
szívesen maradok, 
hogy veletek töltsem 
a szép ünnepnapot.

Állj ide középre, 
feldíszítünk szépen, 
te leszel a legszebb 
a földkereksége








Ady Endre: Karácsony - Harang csendül...

Harang csendül, 
Ének zendül, 
Messze zsong a hálaének 
Az én kedves kis falumban 
Karácsonykor 
Magába száll minden lélek.

Minden ember 
Szeretettel 
Borul földre imádkozni, 
Az én kedves kis falumban 
A Messiás 
Boldogságot szokott hozni.

A templomba 
Hosszú sorba' 
Indulnak el ifjak, vének, 
Az én kedves kis falumban 
Hálát adnak 
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn 
A nagy Isten 
Szent kegyelme súgna, szállna, 
Az én kedves kis falumban 
Minden szívben 
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város 
Durva zaja, 
De jó volna ünnepelni 
Odahaza. 
De jó volna tiszta szívből 
- Úgy mint régen - 
Fohászkodni, 
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent, 
Elfeledni, 
De jó volna játszadozó 
Gyermek lenni. 
Igaz hittel, gyermek szívvel 
A világgal 
Kibékülni, 
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege 
Igaz hitté válna, 
Óh, de nagy boldogság 
Szállna a világra. 
Ez a gyarló ember 
Ember lenne újra, 
Talizmánja lenne 
A szomorú útra.

Golgota nem volna 
Ez a földi élet, 
Egy erő hatná át 
A nagy mindenséget. 
Nem volna más vallás, 
Nem volna csak ennyi: 
Imádni az Istent 
És egymást szeretni... 
Karácsonyi rege 
Ha valóra válna, 
Igazi boldogság 
Szállna a világra.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése